Ez a honlap nem frissül a jövőben!
Kérem látogasson meg új oldalamon:
A diszlexiáról…
A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar. Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, iskolázottság és intelligencia alapján elvárható szinttől. Problémát okozhat a betűk, szavak, és számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, vagy ellenkező irányban olvashatják. Az olvasott szöveget nehezen, és hibásan idézik vissza, lényegét nem tudják visszaadni.
A diszlexia nem betegség, hanem inkább a gondolkodás, az észlelés és a tanulás, tehát általában az információfeldolgozás egy más formája. Köszönhetően az eltérő gondolkodásmódnak a diszlexiások egy része egyes területeken az átlagnál sokkal tehetségesebb. Ezek az eltérések a diszlexia kezelése után is megmaradnak.
A diszlexiások nem szavakban, hanem képekben gondolkodnak, gyorsan felismerik a jelenségek mögötti struktúrákat, hamar felismerik a problémákat. Képzeletük gazdag, kíváncsian, kreatív és intuitív módon viszonyulnak a világhoz. Mindennek köszönhetően a diszlexiások között sok tehetséges képzőművésszel, politikussal, színésszel, tudóssal, feltalálóval, zenésszel találkozhatunk.
A diszlexiások a hagyományos tanítási módszerekkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak megtanulni olvasni, de alkalmas módszerekkel ez a nehézség kezelhető, vagy megelőzhető, de például a nyelvtanulás továbbra is nehéz marad. A diszlexiás egyén súlyos tünetekkel küzdhet az egyik nyelven, míg egy más nyelven akár tünetmentes lehet.
A diszlexia leggyakoribb tünetei közé tartoznak a betűtévesztések. Jellemző az olvasás lassúsága és a szövegértés problémái. A diszlexia jellemzően rossz helyesírással jár együtt. Az írás sokszor csúnya vagy akár olvashatatlan.
A diszlexia további tünetei az emlékezetzavar, a tér-iránnyal kapcsolatos nehézségek, szómegtalálási nehézség, dátumtévesztés, problémák a sorozatokkal, a nyelvi megfogalmazással, és nehézségek a nyelvi feladatokban. Gyakori, hogy a tanulási zavar nem csak az olvasás, hanem az írás (diszgráfia) és a számolás (diszkalkulia) területét is érinti.
A diszlexiások jellemzően nehezen tanulnak nyelvet; egyes diszlexiásoknak ez a fő tünete. Bár diszlexiára hivatkozva a tanuló felmenthető a nyelvtanulás alól, az egyetemi hallgatóknál felismert diszlexia esetén a nyelvvizsga alóli felmentés az illetékes személyek jóindulatán múlik.
A diszlexiás gyermeknek gyakran van az írás-olvasáson kívül is valami nyelvi problémája, de ezek nagy része kezelhető. Ritmusérzéke, mozgáskoordinációja általában fejletlen, az irányokat gyakran téveszti.
Iskolakezdés előtt
Iskolakezdés előtt a gyereket nem tekintik diszlexiásnak, mert még nincs elmaradás az olvasástudásban, de már ebben a korban jelentkeznek a figyelmeztető jelek:
Iskolakezdés után
Lelki problémák
Az iskolák, és az oktatási rendszer csak a mérhető teljesítményt – írást, olvasást, számolást – tudják értékelni, az attól eltérő tehetséget nem, ezért a diszlexiások az iskolában általában sok kudarcot szenvednek el. A pedagógus gyakran nem ismeri fel a tanulási zavart, a gyermek pedig természetesen tudja, hogy teljesítménye elmarad az elvárttól és ennek megfelelően lustának, rosszabb esetben butának fogja tartani magát. A gyermek gyakran szorong, esetleg agresszívvá válik.
A kezelés nélkül maradó diszlexiások önértékelése általában rossz, önképük negatív, ennek következményei pedig egész életükre kihatnak: mivel a gyermek lemarad, kisebb az általa elsajátított tudásanyag, ezért általában alacsony végzettséget igénylő szakmát választ, ahol az olvasással járó feladatok elkerülhetőek. Nagyon fontos, hogy a tanulási zavart időben felismerje a szülő vagy a pedagógus, és a gyermek megfelelő kezelésben részesüljön.